Fejezetek

Eldarya fanfiction

1. fejezet - Gombák körében

"A nap vérvörös lávaként hömpölygött az ég alján, sötétlila forradásokat égetve a kékségbe. A hegek apránként rózsaszínre fakultak, ahogy a szürkület leeresztette köpenyét. A lánynak épp hogy csak sikerült elkapnia a pillanatot, és felvinnie az üres vászonra. Egy utolsó ecsetvonás kíséretében elhátrált a festménytől. Nehéz volt visszaadni egy gyönyörű természeti jelenséget, de úgy gondolta, hogy egész jó lett. Az első próbálkozásait figyelembe véve, biztosan. Már csak meg kell száradnia, és…[...]"

2. fejezet - Káosz

"[...]Anneliese átvágott a házak között, kikerekedett szemekkel figyelve a körülötte lévő lényeket. Vajon csak beképzeli, vagy tényleg gyanakvóan méregetik? Talán a ruhája miatt. Szakadt farmerével, és kinyúlt melegítő pulcsijában nem illet oda. Még egy ok, ami miatt minél gyorsabban el kell pucolnia innen.  [...]"

3. fejezet - Amikor felkel a láng

"[...]A kristályból derengő kék fény erőteljesebbé vált, Anneliese érezte, hogy kellemes meleg érinti meg a bőrét, egészen a csontjaiig hatolva. Egy pillanatra le kellett hunynia a szemét. Már megint mi történik? Csak nem ismételten egy másik világba kerül? Vagy talán ez a hazaútja? Reménykedett benne, de mikor kinyitotta a szemét csalódnia kellett. Egy nő állt előttük. A bőre átlátszó volt, a haja két szarvval ékesített, finom tollakból állt, testét egy körülötte úszó hosszú, fehér sálszerűség fedte. Fenséges volt, ennek ellenére riasztó volt az a kifejezéstelen tekintet, és az idegen szavak, amik elhagyták az ajkát, s majd, ahogy megjelent, el is tűnt, némaságot hagyva maga után. [...]"

4. fejezet - Az első nap fényében

"[...]A hatodik körét fejezte be, mikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Eldőlt a füvön, még a fájdalmasan bevert könyöke sem tudta érdekelni. Csak szimplán örült annak, hogy feküdhet.

– Nahát! Ennek annyi.

– Ezarel! – szólt Ykhar ideges hangja – Nincs semmi baja! Ugye?!

– De, de. Higgy nekem! Kevésbé bírta, mint gondoltam.

– Még élek! – szólt csakúgy mellékesen a lány.

– Egyszer mindennek eljön az ideje.[...]"

5. fejezet - Üldözve

"[...]Mikor befejezték a készülődést, együtt vonultak ki a fegyverraktárból, át a folyósón, és a csarnokon, ki a friss, szabad ég alá, ahol a többiek gyűltek össze. Biztató mosollyal figyelték a főhadiszállás területéről kilépő kis csapatot. A lány nem tudott elvonatkoztatni a szemükben tomboló kétséggel fűszerezett reménytől, amit úgy tűnt iránta táplálnak.[...]"

6. fejezet - Egyezség

"[...]Normális élet. Szinte már idegen fogalom volt ez számára, alig tudott visszaemlékezni rá. Az időre, mikor suliba járt, mikor délutánonként elment a kedvenc kávézójukba a barátnőivel, és a kistestvérei… viszont itt volt ez az élet is. Ha elmegy… boldogulnak nélküle? [...]"

7. fejezet - Célba lőve

"[...]Valkyon döbbenten fikszírozta a lányt. Az elpirulva bíbelődött az íjjal. Nem tudta, hogyan csinálta: egyszerűen csak érezte, hogy mit és hogyan kell csinálni. Mintha egy számtanpéldát vett volna elő, amit már egyszer megtanult, s most csak felkel elevenítenie, ahhoz, hogy használni tudja. Vajon ez a tündérszármazása miatt van? [...]"

8. fejezet - Felfedés

"[...]A kezében egy papírlap volt, amire egy alakot rajzoltak. Az ő rajza volt.

– Azt kérdeztem, hogy minden rendben van e. Hirtelen elcsendesültél.

– Igen, igen persze. Azt honnan szerezted?

– Itt találtam.

– Én rajzoltam.

– Tényleg? – Ykhar kikerekedett szemekkel nézett rá, majd a rajzot kezdte tanulmányozni. – Ismerősnek tűnik.

– Mert ez az Orákulum.
– Nem, nem. Úgy értem, mintha láttam volna már valahol..

9. fejezet - Mondd el, amit tudsz!

"[...] – Anneliese, jól vagy? Nagyon sápadt lettél – kérdezte aggódva Ykhar. A lány elhátrált tőlük. Ki kellett innen szabadulnia. Nem csak a könyvtárból, hanem ebből a világból. El innen, haza, ahol biztonságban van. Minél hamarabb.[...]"

10. fejezet - Miért?

"[...]– Miért? – suttogta a lány. A férfi, mintha meglepődött volna.

– Mit miért?

– Miért csináljátok? Miért vagytok…

– Gonoszak? – a férfi közelebb hajolt hozzá – Virágszál, nem létezik olyan, hogy jó vagy gonosz. Ezek olyan fogalmak, amik mindenkinél mást jelentenek. [...]"

11.fejezet - Renegát

"[...]– Mit keresel itt? – a lány rémülten sikkantott fel, hátrébb botorkálva az átjárótól. Nevra szinte a sötétbe olvadt, s ha nem szólalt volna meg, észre se vette volna, hogy ott van. De ott volt, nyugodt, mély hangján beszélt hozzá, karba font kézzel dőlve neki a falnak. Nem látta, de eltudta képzelni, hogy ajka pimasz mosolyra görbül, hogy szemében kíváncsiság csillan. Nos, tényleg… Mit is keresett itt?[...]"

12.fejezet - Elragadva

"[...]– Ez nem az, amire gondolsz… – nem mert a szemébe nézni. Csak álltak mindketten megdermedve. Anneliese a félelemtől, és kétségbeeséstől, a fiú meg… nos, nem sok mindent tudott leolvasni az arcáról. [...]"

13. fejezet - Összetört álarc

"[...]Hevesen dobogó szívvel figyelte, ahogy halvány fények izzottak fel előttük. Fakó körön belül különböző jelek égtek a levegőbe, Anneliese a csontjaiban érezte az energiát. A kristály ereje volt, de valami… valami még kapcsolódott hozzá, úgy fonták egymást körbe, mint az indák. Erősen, és megállíthatatlanul. Ismerős volt, s ahogy rájött miért, önkéntelenül is közelebb lépett. A Föld energiája volt. Sosem érezte eddig, de tudta, hogy az. A két világ energiája egymásnak feszült, a tér egy pillanatra meghajlani látszott.

A lány lélegzete elakadt. A portál fényben játszott, széle mentén hullámzott a lég. A felszabadult energia nyaldosta a bőrét, szinte már elviselhetetlen volt.

– Ez… hihetetlen! [...]"

14. fejezet - Láthatatlan kalitka

"[...]Nem is értette mit elevenített meg, csak az oldalt megjelenő Nevrát tudta kivenni, aki úgy olvadt bele az egészbe, mint az árnyék. Tényleg el kéne égetni az ilyen rajzait. [...] De hiába is szánta rá magát, nem tudta a kukába hajítani. A deja vu érzése nem engedte, csak megbénította. A fiú pillantása a rajzon… ez nem a vidám Nevra volt. Ennek a tekintetében valami ősi és megfejthetetlen volt, amit [...] már látott valahol. De nem jutott eszébe, hogy hol vagy mikor.[...]"

Bónusz részlet - Nevra szemszög

"[...]A fiú mosolyogva sietett végig a folyosón, mikor valami neki ütközött. Erősen, de aprócska test volt, nem tudta kibillenteni az egyensúlyából. Vámpírreflexeivel a lány után kapott, mielőtt eleshetett volna, kezei a derekára simultak. Illata az orrát csiklandozta, szemfogai kellemetlenül szúrták alsó ajkát. Egy emberlány volt, valószínűleg a legszebb, akivel valaha is találkozott. [...]"

15. fejezet - Tiszta levegő

"[...]Adok neked egy küldetést, Miiko jóváhagyásával.

– Ó, rendben! Azt hiszem, ez tényleg jó lenne. Mit kell csinálnom?

– Alapanyagot kell gyűjtened..[...]"

16. fejezet - A falka és más egyebek

"[...]… valami nincs itt rendben. [...]
– Oké, jól van. – egyezett bele Anneliese, de egyikük sem mozdult. A pillantásuk egybe kapcsolódott, és nem eresztette egymásét. A fiú a lány füle mögé tűrt egy hajtincset, ujjai veszélyesen közel siklottak az ajkához. .[...]"

17. fejezet - Sodrás

"[...]A víz hideg volt, a ruháitól lassan úszott, érezte, hogy a végtagjai elnehezednek. Nevra mellette tempózott, karjaik néha-néha összeütköztek. Már túl voltak a felén, de a lány úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Mintha a sodrás hirtelen erősebb lett volna, a víz játékosan dobálta a testét. Észlelte, ahogy egy szőrős bunda az ujjaihoz ér, hallotta, hogy Nevra nevét kiáltja, aztán valami elragadta.[...]"

18. fejezet - A barlang titkai

"[...]– Keresünk valamit…

– Tudom, merre keresd.[...]

– És elmondanád?

– Attól függ.

A lány felhúzta a szemöldökét. – Mitől?

– Hogy mit adsz érte cserébe[...]"

19. fejezet - A valóság néha törékeny illúzió lehet

"[...]a fiú szemében csillogó komolyság meggyőzze, reményét még nagyobb tűzzel táplálva. Azonban a szívének egy szegletében a kétségbeesés vasra vert vadállatként rángatta béklyóit, s a lány tudta: ha elszabadul, porig rombol mindent.[...]"

20. fejezet - A vér dallama

"[...]A fiú megint őt figyelte. Pontosabban az ujját. [...] A lány ekkor döbbent rá, hogy már jó ideje nem juthatott vérhez.[...] Anneliese aggódva nézte a kitágult pupillákat, a gondolat megállíthatatlanul ott cikázott a fejében. Aztán Nevra utána nyúlt, a lány pedig elhátrált. [...]"

21. fejezet - Visszatérés

"[...] – Mire emlékeztett? – húzta fel a szemöldökét Valkyon.

– Hogy mit kaptam. Egy második esélyt. [...]"

22. fejezet - Sírba viszem a titkot

"[...] – Honnan van ez a nyaklánc?

Anneliese értetlenül pislogott.

– Kaptam. Miért? – a férfi zavart arckifejezéssel tanulmányozta. Kérésére a lány levette, hagyva, hogy Leiftan az ujjai között forgassa.

– Ez a kő… olyan, mintha a nagy kristályból lenne…[...]"

23. fejezet - Add nekem az utolsó perced

"[...] Anneliese zihálva ült fel. 
– Anneliese, nyugodj meg! Csak egy rémálom volt, minden rendben! – Anneliese megrázta a fejét.  Az egész testében érezte, hogy ez nem egy rémálom volt. Hanem a tündér utolsó percei, akinek megkapta a szívét.[...]"

24. fejezet - Hajdanában

"[...] – Ezarel!

Az elf megtorpant.

– Mi az?

– Szerinted tényleg lehet, hogy Eilidh szívét kaptam meg?

– Honnan hallottál róla?

– Olvastam 

– Nem. [...] Kizárt, hogy egy több száz éves szív verjen a mellkasodban."

25. fejezet - Ki vagy?

"[...] – Ki vagy te?

– Karennek hívnak. Sajnálom, hogy megijesztettelek.

– Akkor miért csináltad? – a lány elvigyorodott, s megvonta apró vállait.

– Hát, te ki vagy?

– Anneliese.

– Ó – Karenn szemei elkerekedtek – Szóval te vagy a tündér szívű lány.[...]"

26. fejezet - Tüskék

"[...] – Alajéa…

– Ez… a kristály. Találtam egy kristályt! – kiáltott fel boldogan Alajéa.

– Igen, de ilyen közel? És… miért van egy hajtűben?

– Az nem egy hajtű – Anneliese megfordult, kézfejének finom bőrét lemarta a szikla a nagy igyekezetében. De ez mégis semmi volt a lábába maró fájdalomtól. Felkiáltott, ujjai eresztették a hajtűt. Vékony vércsík úszott a felszínre, lába mintha elzsibbadt volna.

– Ha nem gond visszaveszem.

– Add vissza! – Alajéa hangja meglepően határozottan szólt, de nem mozdult. – Anneliese, mi történt?.[...]"

27. fejezet - Újra a vízben

"[...] – Vissza lehet csinálni? – a lány aggodalmas hangjától a fiú még közelebb húzta magához. Csendes volt, és ez megrémisztette Anneliese-t. Vajon olyat tud, amit ő nem?

– Nem tudom. Utána nézek.

– Köszönöm. De… én addig mit csináljak?

– Majd én itt maradok vele – szólt Nevra. A többiek beleegyezően bólintottak, majd magukra hagyták őket. A fiú óvatosan beeresztette a vízbe, majd leült a partra. Fekete haját összekócolta a szél, de az aggodalmát nem tudta elsöpörni az arcáról..[...]"

28. fejezet - Együtt

"[...] Nevra tenyere a lány csupasz hátára siklott. A melegsége táplálta a benne lobogó öröm tűzét, a közelsége egy cseppnyi nyugodt pillanatot sem hagyott zakatoló szívének. Még az esti levegő hűvösségét sem bánta. Habár Miiko kijelentette, hogy akár a betegszobában is kialakítható egy átmeneti szállás a lánynak, Nevra hezitálás nélkül rávágta, hogy Anneliese a parton kívánja tölteni az éjszakát. Talán meggondolatlanság volt a részéről, és meg kellett volna érdeklődni a lány véleményét is, de… itt egyedül lehetett vele.[...]"

29. fejezet - Kapcsolat

"[...]– Ariel? Az az Ariel? 

– Ismersz másikat?

– De… de hát… van rólad egy mese…

– A meséknek gyakran van igazság alapjuk.

– Igen, de… – Anneliese még egyszer végig nézett a lányon. [...] Ott volt előtte, mégis nehezen tudta feldolgozni, hogy tényleg ő az. Ariel, a kishableány, akiről annyit hallott gyermekkorában.[...]"

30. fejezet - Eloltott láng

"[...]– Eddig mindig csak tárgyakat kaptam, élettelen dolgokat. Most valami újat akarok.

– Micsodát? – suttogta a lány.

– Ne játszadozzunk tovább. Te tudod, hogy ki vagyok, én is tudom, hogy te ki vagy. Tudom a történetedet, ismerem az érzéseidet.

– Mit akarsz ezzel mondani?

– Segítek, hogy tudj dönteni: mész vagy maradsz? Az érzések gyengévé teszik az embert. Adj nekem egyet. Azt akarom, amelyik a legnagyobb húzó erőt jelenti[...]"

31. fejezet - Ketten

"[...]Anneliese testébe fájdalom nyilallt, ahogy keményen neki vágódott a hajó padlójának. A kötél lassan engedett, fojtogató érintése már csak az uszonyára terjedt ki. A lány némán, a legénység kereszttüzében könyökölt fel, pillantása a hajó farában látott alakot kereste, de már nem volt ott. Felé tartott. Egyenes háttal, könnyed léptekkel, arcának íve lassan kibontakozott a lány előtt.

Anneliese szeme elkerekedett.

– Morganit.[...]"